Milyen játékokkal játszanak napi szinten a gyermekek?
Erre a kérdésre kerestem a választ az elmúlt hetekben.
Miért érdekelt?
Játékbolt üzemeltetőjeként kötelességemnek érzem, hogy megismerjem a gyermekek szemszögéből a világot. Fontos, hogy olyat tudjak adni számukra, ami Nekik jó, és nem olyat, ami szerintem jó Nekik.
Mostanában nagyon trendi dolog (szerencsére) újrahasznosítani, természetes alapanyagot választani, védeni a természetet és megálljt parancsolni a környezetszennyezésnek. Jómagam nem vagyok nagy guru, de ahogy öregszem egyre jobban vonzódok a természetességhez.
Az egyszerűbb gyermekkor híve vagyok. Bár játék webshopot üzemeltetek, a gyermekeim szobájában nem áll kupacokban a sok játék. Fél évente elrakom a játékok nagy részét, és csak párat hagyok kint. Így minden játékot maximálisan kihasználnak a fiaim. Nem biztos, hogy mindent rendeltetésszerűen használnak, ami nem baj, mert fejlődik a kreativitásuk. Talán pont ez a lényege a nyílt végű játékoknak.
Szóval letettem a voksomat a fajátékok mellett. Tartósak, javíthatóak, tele vannak lehetőséggel, az egyszerűséget erősítik, tapintásuk jó, biztonságos, nem villognak, nem okoznak csalódást.
Ha nem tudod, hogyan kezdj neki, hogy a műanyag játékokat lecseréld, próbalkozz egyszerűen elérhető alapanyagokkal. Gesztenyét szedni, botot gyűjteni, kavicsokat szortírozni minden gyermek szeret.
Néhány ötlet a gyerekszobába, hogy mindig rend legyen és minden napra jusson egy játék.
Nagyobbik fiam két és fél éves, a kisebbik pedig 1 éves múlt. Lassan olyan korba lépnek, amikor már a babajátékokon túl, közös játékok, szerepjátékok, nagyfiús játékok, komolyabb játékok is szóba kerülhetnek. De melyek az igazán izgalmas játékok?
Mióta A-ból B-be tudnak haladni gyermekeim, azóta észrevettem, hogy mindig sokkal izgalmasabb valami más játék, mint éppen az, amit nekik készítettem ki, vagy amivel körbepakoltam őket.
Elvégeztem egy kísérletet:
Korábban láttam az egyik közösségi oldalon egy videót, amiben egy kisgyermeknek választania kellett játékok és felnőttek használati tárgyai között. A videóban a kislány a legtöbb esetben nem a játékot választotta.
Én is azt tapasztalom, hogy egy kulcs, egy fém kanál, habverő, csavarhúzó, ragasztószalag, billentyűzet, elektromos fogkefe a legszínesebb zenélő kis mackónál is izgalmasabb fiaim számára. Na de kipróbáltam élesben. Szerettem volna a befolyásoló tényezőket kizárni, így a fiúk kedvelt játékai közül, és általam használt, felnőtteknek való tárgyakat választottam a kísérlethez. Mindegyik tárgyat ismerte gyermekem, egyik sem az újdonság varázsa miatt volt érdekes.
Az eredmény itt is igazolta a hipotézisemet: kisfiam azokat a tárgyakat választotta inkább, amelyek nem játékok. Megkönnyebbültem, hogy bár hosszas rágódás után, azért arra is volt példa, hogy a játékért nyújt inkább. Azt láttam, hogy komolyan elgondolkodott, mérlegelte a helyzetet, melyiket is válassza. És akkor, hogy miért is próbáltam meg?
Szigorú szülőnek tartom magam. Még vannak elveim. De vannak dolgok, amibe bele kell törődnöm és kicsit engednem kell. Igyekszem követni azt a pedagógiát, amely szerint gyermekeink méretéhez igazodó, élethű tárgyakkal igyekezzünk gyerekeinket körülvenni. Nem bánom, ha kis konyhájukban nekik is porcelán gyermek pohár van, hogy fém kiskanállal esznek. Odaadom a fakanalaimat, és igen, egy-egy régi ócska mobilt is odaadok nekik. Pontosan tudják, hogy a táviránytó a tv-t kapcsolja, a ragasztópisztoly pedig meleg és csak anya használhatja. Én azt látom, szeretnek engem utánozni és gondolkodásra készteti őket, ha a holmijaimmal játszhatnak. Természetes ésszerű határokon belül. Viszont be kell látnom, minél jobban tiltanám, annál érdekesebb lenne.
Nagyon sok fejtörést okozott számomra, hogy kisfiam járjon-e bölcsődébe. Amíg a kisebbik gyermekemmel itthon vagyok, addig elsősorban magánbölcsőde fogadta volna be a nagyobbikat. Állandóan vacilláltam, hogyan lenne a legjobb? Egy kétéves tényleg többre vágyik annál, amit én tudok nyújtani neki? Rossz érzéseket váltok ki benne, ha a testvérével itthon vagyok és ő elmegy reggelente? Ha marad itthon, tudok-e mindkettő gyerekemre egyformán figyelni? Döntöttem. A döntésem utáni kialakult élethelyzetet pedig játékkal fűszerezve igyekszünk megoldani.
Continue reading “Házimunka”Nem fogom a bevezetőben körülírni, miről is lesz szó. Felslegesnek tartom. A mai témám, a pénz. Biztos furcsa, hogy a gyerekek világába idecitálom a pénz fogalmát, viszont talán mégsem annyira áll messze ez a témakör a gyerekektől.
Continue reading “Az érték-trend”Van egy elvem, amit nem rég kezdtem el követni. Nem is gondoltam volna, hogy minden egyes kimondott szavamnak ereje van. Pedig úgy tűnik igen, van. A szobatisztaság folyamatának története és tanulságai.
Continue reading ““Most akkor kell pisilni, vagy nem kell pisilni?””11 óra 25 perc. Még nincs ebéd. Ma megcsúsztam az idővel. Délelőtt kertészkedtünk, a friss levegőn elfáradtak a gyerekek. Viszont ebéd kellene, gyorsan. Egyik fiú nyűgös, másik álmos. Valamivel le kell foglalnom őket. Legalább az egyikőjüket.
Akkor Doni jön velem főzni. Doma megy a földre Duplozni.
Continue reading ““Valódi terepen, valódi szemléltetőeszközök” /Maria Montessori/”Korábban már utaltam arra, hogy édesanyám pedagógus volt. Nem egy hétköznapi pedagógus, legalább is az én szememben nem.
Continue reading “Talán minden egy Zsuzsi babával kezdődött…”Elvei mindenkinek vannak. Legtöbb szülőnek csak voltak. Nekem még vannak.
Szeretném előre tisztázni, nincs szakképzettségem gyereknevelés terén, szociológus vagyok. Laikus szülőként tájékozódok, és szelektálom a számomra fontos gyereknevelési tippeket.
Continue reading “Alapelvek”
