Megérett egy gyümölcs

Elérkezett a pillanat, megérett egy gyümölcs. Elkészült kisfiam első saját kezű rajza, amit felismertem: egy autó.

Donát nagyon szeret rajzolni. Leginkább kocsit. Naponta több száz autót rajzolunk. Szinte már rettegésben tartja a nagyapját is, hogy újra és újra autót kell rajzolni. Viszont ahogy mindennek meg van az eredménye, ennek is meg lett. Két éves és három hónapos volt éppen, mikor szemtanúja voltam annak, hogy rajzolt egy autót. Íme.

Van két kereke, lámpa elől-hátul, kormány és a karosszéria. Az is biztosan egy olyan furcsa anya dolog, hogy én ezen nagyon meghatódtam. Nem régen még a gátseb kezelésével és az anyatejjel bíbelődtem, most meg itt egy kocsi, amit ő rajzolt.

Ez lendületet adott, újra és újra leültünk rajzolni. Itt egy tevékenység, amiért igazán lelkesedik. Ez is ellensúlyozza bennem az aggodalmamat, ami a kisfiam és a könyvek kapcsolata miatt alakult ki bennem. Erről korábban írtam. Most örülök, hogy itt egy dolog, amit élvez, szeret és megy is neki.

A rajzolás készségének fejlődéséről itt olvasgattam.

Számos neveléssel kapcsolatos írásban olvastam arról, hogy szerencsés, ha gyermekünk erősségeit megtaláljuk, és támogatjuk őt abban. Fontos, hogy hagyjuk kibontakozni tehetségét. Egész könyvek, módszerek szólnak erről. (Pl. Lea Waters: Fókuszban az erősségek)

A legkedvesebb olvasmányom ebben a témában, Polgár László Nevelj zsenit című könyve. Egy elég szabálykövető, rendszerető és rendezett nevelési módszert vitt lányai életébe, annak érdekében, hogy zsenik, sakktehetségek és boldogok legyenek. Mindig kiemelem, hogy én nem vagyok szigorú, így most sem tettem le a voksomat egyik módszer mellett sem, de azért innen sok ötletet szemezgettem. Polgár László szerint, a gyermekek érdeklődését fel kell kelteni, és támogatni abban, hogy ki tudjanak bontakozni. Ezt jó időben kell elkezdni, és optimális esetben 4-5 éves korra ki kell alakulnia annak, mi az az irányvonal, témakör, ami gyermekeinkhez passzol.

Természetesen eddig is voltak ceruzái, filctollai kisfiamnak itthon, de elkezdtem gondosabban ügyelni arra, hogy a rajzeszközei elérhető helyen legyenek számára. Mindig ott legyenek körülötte, annak érdekében, hogy még jobban érdekelje őt a rajzolás. Szinte sosem jövök ki a nagy bevásárlásnál a boltból úgy, hogy nem került valami rajzeszköz a kosaramba. Jöttek sorba a ceruzák, kréták, zsírkréták, színező könyvek, festékek. Korábban bababarát festéket is kevertünk itthon, azt is újra és újra elővesszük. Volt, hogy a kisautókra ragasztottam ceruzát, a padlóra régi tapétát, és a kisautókkal lehetett rajzolni. A lényeg, hogy minden egyes nap elővettünk egy-egy rajzeszközt és alkotásba kezdtünk.

Mindenféle csodaszép ceruza ellenére, nekem kellett még valami újdonság. A monoton kocsi rajzolást valamivel fel kellett üdítenem.

Találtam is egy jó megoldást: só és ételfesték. Szuper szórakozás!

Kicsi, zárható edényekbe durva sót öntöttem, majd ételfestékkel megszíneztem azt. Abszolút érzésre ment a dolog. Annyi ételfestéket töltöttem bele, amíg egy számomra megfelelő színt nem kaptam. Hozzávetőlegesen kb. 30 dkg sóhoz 15 csepp festék ment.

Lezártam az edényt, összeráztam pár percig, hogy homogén színt kapjak. Majd egy órát hagytam szikkadni.

Később kiöntöttem egy tálcára színek szerint és kezdődhetett a rajzolás. Lehet pálcával, bottal, de legjobb, ha a kezünkkel, ujjainkkal firkálunk a színes sóban. Nagyjából két órát nyúlkáltam a sóban, de nem lett semmi baja a kezemnek, még csupán színes sem lett. Ha elrontottuk a rajzot, csak megráztuk a tálcát és kész is. Szabad folyást hagytam a rajzolásnak eleinte. Fél órát ismerkedett Donát az új dologgal. Aztán belecsaptunk a közepébe. Egy tálca az enyém, egy az övé. Formákat, mintákat rajzoltam és kértem, hogy utánozzon. Nem vártam sokat tőle, de meglepett. Újra meglepett a kisfiam. Nagy arányban tudta követni a mintáimat. Persze a végén Donát elkezdte a színeket összekeverni, szedegetni, ahogy az egy gyerekhez méltó.  Amikor meguntuk, a dobozokba visszaraktam a sót, hogy későbbi napokon újra elő tudjuk venni.

Véleményem szerint ez fejlesztő és nagyon szórakoztató játék.

Eddig úgy látom, továbbra is érdekli kisfiamat a dolog, és látok fejlődést is a rajzain. A sokféle rajzolási lehetőség, mindkettőnk számára izgalmassá teszi a dolgot. És ráadásul van egy plusz pozitívuma a rajzolásnak: az önkifejezés. Tanulmányaim során volt szerencsém rajz elemzéssel találkozni, így néha egy-egy rajz, szín, amit kisfiam választott vagy készített, segít megfejteni jelenlegi érzelmeit. Ami azért egy kétévesnél valljuk be, jól tud jönni.

Végül pedig egy aprócska, praktikus dolgot szeretnék mutatni. Nálam bevált a dolog, a ceruzák rendben vannak, a tusfürdős dobozokat pedig újrahasznosítottuk.

Tagged : / /

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

YouTube
Instagram